Kedves diákok, szevasztok!
Júlia néni vagyok – ezredes, Juláme, anyu, mami, mama… és még ki tudja kinek neveztetek 😊
A napokban ünnepeljük iskolánk 30 születésnapját, én pedig hamarosan nyugdíjba vonulok, gondoltam, elköszönők tőletek 😊
Több mint 27 évet szolgáltam a Gandhiban. Amikor Bogdán János felvételiztetett, megkérdezte, tudom-e milyen iskolába jelentkeztem és milyen gyerekekkel fogok dolgozni – nos, nem értettem a kérdést, hiszen én olyan volt országból jöttem, ahol sok-sok nemzetiség élt, dolgozott, tanult békeségben együtt, és számomra mai napig nem a származás számít, hanem maga az ember!
Nagyon sok szép emléket őrzök rólatok, felejthetetlen egyéniségekkel találkozhattam, egyik nap sem volt olyan, mint a következő, tele volt izgalommal, kihívásokkal, küzdelemmel, örömmel, bánattal… Nagyszerű érzés volt, hogy megbíztatok bennem, hogy segíthettem, tanácsokat adhattam, büszke vagyok mindenkire, hogy végigcsináltátok, vagy legalább is megpróbáltátok, hogy továbbtanultatok, hogy mindenki megállja a helyét az életben, és hogy ehhez én is hozzájárulhattam! Tudom, nem voltam egy kifejezetten kedves személy, de mindig ott álltam mögöttetek, a végsőkig képviseltem érdekeiteket, és amikor kendőzetlenül kimondtam véleményemet, csak a javatokat akartam 😊
Mindennek egyszer vége szakad, ami volt – SZÉP volt, lesz mire emlékeznem 😊 és biztos vagyok benne, hogy „mély nyomokat” hagytam bennetek én is 😊
Egy-két rólam általatok írt kedves szóval és képpel (amit még nem evett meg az idő vasfoga) intek búcsút nektek:
